Elég volt!
Részemről utálom! Szívből! Nyom, birizgál, dörzsöl..csíp, rúg, harap, fáj...egyszóval sokszor kényelmetlen. S persze valamelyik része mindig kilóg (főleg nyáron) a ruha alól. Örök szenvedés a melltartópánt ízléses elfedése/takarása/átverése. A szilikonpánt pedig egyenesen gusztustalan ahogyan a bőrbe ágyazódva megcsillan a nap sugarai alatt. Éljen a romantika! Eldöntöttem...le vele és pont!
Anyukáinknak (a hetvenes, nyolcvanas évek nőinek) ciki volt fiatalon melltartót hordani. A lányaiknak tizenévesen (kilencvenes években járunk) ciki lett annak hiánya. Bolond világ!
Ráérnek a melltartók várni anyaságunkra! Jah, ez nem túlfűtött feminista duma, ne égessétek el őket vagy ne lobogtassátok fel-le rohangálva az Erzsébet téren, egyszerűen csak rejtsétek a szörnyeket mélyen a szekrény bugyraiba, aztán élvezzétek, hogy szabadon lélegeztek...ráadásul a kötőszövetek is biztos örülnek annak, hogy néhanapján nem tartja őket semmi.
Sok sztár már régen tudja mi a jó. Éljen!:
Ez is megvolt, de minek!